Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró...

A gyerekekkel már az iskola kezdete óta szerettünk volna elmenni egy kissebb „kirándulásra”. Eddig soha nem sikerül a kiscsapatott összegyüjteni, de most végre össze tudtunk gyülni pár gyerek kivételével. Kijelöltünk egy szombatot a szánkózásra, amikor mindenki felhőtlenül eltölthet egy kis időt egymással, persze nem is kell tanulni (írni, olvasni).

 

Egész héten néztük az idő alakulását, nem szeretett volna kedvezni nekünk, mert péntek reggel elkezdett esni az eső. Estére lehült a levegő és nagy pelyhekben hullott a hó. Szombat (2013-01-19) reggel puha hótakaró borította a tájat, a házakat, az utcákat. A találkozás 12 órára volt megbeszélve. A gyerekek annyira várták, hogy mehessenek szánkozni, hogy már idő előtt ott voltak az iskolánál. Egy elhagyatott dombos utcába mentünk, vittek a gyerekek, hisz még nem ismerem, olyan jól a falut. Úgy láttam mindenki jól érezte magát. Én igazán elfáradtam pedig csak néhányszor mentem fel a dombra, a gyerekek gondolom sokkal többször és mégsem láttam a fáradtságot rajtuk, csak azt, hogy jól érzik magukat, vidámak és jókedvük határtalan. Amikor már mindenki esett párat és el is kezdett hullni a hó, a lányok haja elázott és a kesztyűk sem voltak már szárazak, mint érkezéskor, az út hazafele vezetett benünnket. Remélem lesz még alkalom ilyesféle kimozdulásra a természetben.

                                             Fejér Gabriella, bahánai tanítónő