Nyári tábor 2014

nyt1„2014. június 30-án érkeztünk meg Lázár Enikő énektanárnővel Moldvába. Vikol László újfalusi iskolájához, házához, azzal a céllal, hogy egy hétig tanítsunk Moldvában.

Ez a kihelyezett „tábor” azzal a céllal jött létre, hogy magyar iskolában tanuló csángó gyermekek élményekben (énekek, körjátékok, versek és színjátszás révén) gazdagodjanak, közösséggé kovácsolódjanak.

A nyelvileg már erősen leromlott gyermekek számára az élményekben gazdag, játékos tanulás teszi lehetővé a magyar nyelvi megalapozást, a továbblépés lehetőségét. Munkánk a Vikol László (Újfalu), Fejér Gabriella (Bahána), Melzer Médea (Szitás) tanárok által nevelt gyermekekre épült, az Ő általuk létrehozott zenei- nyelvi szintet gazdagítottuk.

A rendkívül gyenge nyelvi szintet beszélgetésekkel, beszédhelyzetek megteremtésével, mesemondással, színjátékok létrehozásával igyekeztünk gyarapítani. A munkahét végén szülők- nagyszülők előtti bemutatóval, kis előadás (kb. 1 óra) megtartásával tettük motiválttá 17 kis tanítványunkat.(2014. július 5.)

nyt2A napi négy órás, rendkívül gazdag élményanyagú foglalkozások közben a gyerekek együttműködtek, vidámak és lelkesek voltak. Apró kicsi ajándékokkal (cukorka, nápolyi, ceruza, golyóstoll) élénkítettük figyelmüket. Úgy ítélem meg, hogy örömökben, szeretetben és élményekben gazdagodtak.

A szülők előtt bemutatott magyarnyelvű műsor szép és értékes volt, a gyermekek egészséges lelki fejlődése, feszültség tűrő képessége, önkifejező készsége fejlődött általa. A faluközösség értékítéletében nőtt, nőhetett a magyar nyelv megbecsülése, presztízse. Több ilyen és ehhez hasonló alkalom megszervezésére lenne szüksége az Aknavásár- körüli falvakban.’’

Csoma Gergely

2014. június 6.

 

nyt3„Csángó magyar, csángó magyar…” énekeltük a tizenkilenc gyermekkel és szüleikkel az iskola udvarán, Szitáson, a táborzáró ünnepélyünkön. Csodálatos hetet töltöttünk együtt a gyermekekkel és tanítóikkal 2014 júliusában! A gyermekek Bahánából, Szitásról és Újfaluból jöttek minden reggel, mi pedig, nagy örömmel vártuk őket. Első nap csak tízen merészkedtek el, néhányan közülük még iskolába sem jártak, de volt, aki már a nyolc osztályt is elvégezte. Ez a vegyes életkorú csoport azért volt jó, mert a nagyobbak segíthettek a kicsiknek, mi pedig úgy éreztük magunkat, mint egy nagy családban. Ezt az érzést erősítette bennünk a helybeli tanítók vendégszeretete is. László kirándulni vitt minket, Gabó és Médi finomakat főztek és gondoskodtak a kényelmünkről.

Az iskolában egész nap énekeltünk, játszottunk a gyermekekkel. Nagyon sok dalt, verset ismertek és szépen tudták azokat mondani. Köszönet érte a helybeli tanítóknak! Velünk gyermekjátékokat játszottak és a Szent László legendából néhány történetet elevenítettünk meg: a lányok kapáltak, közben énekeltek, majd egyszer csak jöttek a törökök… de Szent László kimentett mindenkit a bajból!

nyt4Társam a tanításban Csoma Gergely volt, aki már negyven éve járja „csángóföldet”, fotózza az embereket, ismerkedik a hagyományaikkal, az emberek életével. Most lelkes „harcosként” üldözte ő is a törököket, énekelte-játszotta velünk a gyermekjátékokat.

Nagyon szeretnénk jövőre ismét eljönni, tovább mélyíteni az emberi kapcsolatokat, még több verset, dalt közösen énekelni és sokat, nagyon sokat beszélgetni mindenkivel – magyarul. Hiszen a régiek már megmondták: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz!

 

Lázár Enikő, énektanár