Félévzárás Bogdánfalván

 

A VIII. Szeret menti Népdalvetélkedő után másfél hónap volt vissza a tanév első feléből, már Karácsony előtt le kellett zárni a tanulókat, ugyanis idén Romániában összevonták a félévi szünetet a karácsonyi vakációval, így január 16-án kezdődött el csak a második félév. Ezért mi tanárok is komolyabb pihenőidőt kaptunk.

Nem mellesleg az állami iskola keretében tanuló 11 bogdánfalvi gyermek nyolcas vagy afeletti eredménnyel zárt. (Romániában tízes skálán osztályoznak, ahol a négyes már bukásnak számít.)

 

Az iskolán kívüli foglalkozások keretében, november utolsó szombatján tartottuk a második születésnapozásunkat. Itt a novemberi ill. decemberi születésű magyar iskolába rendszeresen járókat ünnepeltük meg egy kis „összetartó mulatozás” keretében. A hangulat jó lehetett mert pohár is tört… Megjegyzendő, hogy nem kis számmal vannak olyanok, akik nem ismerik születésük pontos dátumát. Egyébként olyan sokan kezdünk lenni, a kicsi helyhez viszonyítva, hogy a január végén esedékes hasonló okból szervezendő összejövetelünket már külön tervezzük tartani kicsiknek – 1-4 osztályosoknak – és nagyoknak – 5-8 osztályosoknak.

 

A december 6-i héten hozzánk is megérkezett a Mikulás. Mivel itt önerőre támaszkodhattunk, csak szerény ajándékot kaptak gyermekeink „Moş Nicolae”-ra. Papírpohárba raktunk savanyúcukorkát, két ezüstre festett diót, két színes tollat – pixet – grafit ceruzát, három szaloncukrot, és egy mikulás arcocskát. Minden csoport külön kapta meg a maga kis poharát, el is fogyott rendre mind az 50. Legjellemzőbb reakció a gyermekek részéről a meglepetés volt, ami annak szólhatott, hogy mikulás már elmúlt, s mégis megérkezett hozzánk, vagy az ajándék különös formájának…

 

Az év utolsó hónapjának folyamán felkészültünk néhány karácsonyi dallal ill. versekkel, hogy az utolsó héten amíg Bogdánfalván vagyunk végigjárjuk azokat a családokat akik ezt igénylik, s kolindálunk –kántálunk – nekik kicsit magyar nyelven, úgy hozva közelebb számukra a „régi idők” ünnepi hangulatát. Sajnos ebből vajmi kevés teljesült. Jó negyven gyermekkel indultunk neki az első estének, s még csapódtak is hozzánk idegen kölkök – fiúk – és ez lett a baj. Az egyik bukilai – Bukila a szomszéd falu, ahonnan szintén járnak hozzánk tanulni – családnál lopás történt. Szerencsére meglelték később a dolgaikat eldobva az úton. A rengeteg gyermeket is nehéz volt kordában tartani, ill. a történtek miatt meglehetősen későn értünk haza, így a szülők is jogosan reklamáltak emiatt. Szóval a történtek fényében a továbbiakban nem vállaltuk a családjárásokat. Pontosabban még egy nap, kiválogatva a rendesebb gyermekeket elmentünk a szomszédba és az ő rokonaikhoz, de ez sem járt sok sikerrel, zárt kapukat kaptunk több helyen is. De kiheverjük, megemésztjük, s ha jövőre még Bogdánfalván leszünk, újrapróbálkozunk a kántálással.

 

Az óév utolsó nagyobb lélegzetű eseménye Karácsony volt. Több mint ötven gyermek, s néhány szülő jött el, hogy megnézze mit hozott a „magyar Jézuska” – székelyeknél az angyal, románoknál Moş Crăciun hozza az ajándékot. Előzőleg hajnalig válogattuk, s rakosgattuk össze az ajándékcsomagokat kinek-kinek érdemei szerint, azaz, hogy milyen rendszerességgel látogatta foglalkozásainkat. Az ünnepi műsor kicsi éneklésből és versmondásból állt, ahogy a kántálásnál, de ennél sokkal több nem is tudott volna megvalósulni. Egy akkora terembe, ahol tíz gyermeket is csak nehézségek árán lehet leültetni, több mint ötvenen a szülőkkel gyakorlatilag sem fértünk be. Idővel majd talán, igazi, komoly ünnepi műsorral a megfelelő helyre kerülhet, az állami iskolába, a „magyar Karácsony”…

 

 

 

ui: A képek minősége miatt elnézést kell kérjünk, de a fényképezőgépünk tönkrement, így nem állt módunkban dokumentálni az eseményeket. A probléma azóta orvosolva lett.

 

 

 

 

 

Bogdánfalva, 2012.01.18.                                                    Bartal Gábor és Niczuly Enikő