,,Egyszer jártam Budára..."

 

Klézsén születtem, férjhez jöttem Budára és budai vagyok, több mint harminc éve. Gyerekkaromba és fiatal lánykoromba, szerencsém volt olyan emberek között felnőni, akiknek olyan természetes volt csángó népdalt és balladát énekelni, mint lélegzeni.

 

 

Olyan családból származom, hol a nagyapámnak a magyar biblia mindennapi olvasmány volt és ott volt öröké az asztál szélin, vagy a párnáján. Ha idős ember létire elfáradott és  ledőlt megpihenni, vette kezébe a bibliát, beleolvasott és ha a szeme belefáradt az olvasásba, lerakta a bibliát a párnára és elkezdte mesélni mit olvasott, történeteket az Ó, vagy Újszövetségből, annak aki éppen közelibe volt. Én is sokszor voltam közelibe, mert közel laktam hozzájuk. Belé es olvastam én is a bibliájába, ez volt az Abécés könyv, miből tanultam olvasni magyarul. Még volt az egyik nagynénémnek egy mesés könyv, amiből még szívesebben olvastam, még vagánykodtam azzal, hogy tudok olvasni magyarul is, mert az iskolába minden erővel verték belénk a román nyelvet és a román tudást!

 

A másik nagyapám, Pap Ferenc, Pap apóka, ahogy mi gyermekek neveztük, nagyon szeretett sőtülni (furulyázni), örömibe sőtült, keservibe sőtült, amíg pihent sőtült, ha valaki megkérte sőtült, szóval majdnem mindig sőtült! Ha még hozzáteszem azt is, hogy anyai nagymamám – mámókának neveztük – szeretett énekelni, és ha még azt is elmondom, hogy személyesen ismertem Lőrinc Györgynét Hodoróg Lucát és a testvérit Hodoróg Erzsét, ki Bálint Erzsének az édesanya volt, és mámókáék  tüzes szomszédok voltak velük, akkor meg tudom egyből magyarázni, honnan tanultam én a népdalokat. Én többnyire a nagyszülőknél laktam kis koromba, mert én voltam a nagyobb a két húgomnál, és ott voltam sokszor guzsalyosba a nagyobbakkal, ott nem lehetett nem meg tanulni énekelni, még mindenféle kézi munkát, mesét, hiedelmet mindent mit a guzsalyosba lehetett akkor hallani! Visszagondolva, mesebeli esztendők voltak, nekem az akkori gyermeknek, nagyon szerencsésnek érzem magamat!

 

Az állami iskolába csak románul taníttattak nekünk mindent, sikerült jól megtanulni románul is! Ami a magyar nyelvet illeti, azt a néhány órát, foglalkozást amit Hegyeli Attila tartott nekünk felnőtteknek az első években, mikor eljött Csángó földre, amikor helyesírási szabályokat magyarázott nekünk az volt az egyetlen magyar képzésem.

 

Nyolc esztendeje, hogy részt veszek, mint oktató a moldvai magyar oktatási programban, mint alkalmazott, de azelőtt is voltak csángó népdal és néptánc tanításaim, foglalkozásaim, a rendszerváltás óta. 

 

Azért ma sem tartam magamat másnak, mint hagyományőrzőnek! Ebben nőttem meg, ebben élek, és ha az életem napja leszentül, ebben nyugszom le!

 

Jelenleg az iskolán kívüli foglalkozásokat tartam a budai gyermekeknek, a saját házamba, 2-3 évesek a legkisebbek, érettségizők a legnagyobbak, van egy egyetemista léány is, ki mindig szívesen bejár a továbbtanulókkal, ha az ideje engedi! 

 

Igyekszem minden erőmből és tudásomból, átadni a gyermekeknek, minél többet abból a nagy kincsből mit én örököltem az előttem valóktől!

 

 

 

Botezatu Viktória, hagyományőrző oktató iskolán kívülibe

 

Klézse-Buda