Egy új kezdet…

1A diószegi gyermekek nyári jutalomtáborának sorsa megpecsételődött, amikor Tatár Ágota tanító néni lába szilánkosra tört július 11-én, csupán egy nappal az indulás előtt. Ahogyan hírt kaptunk a történtekről, azonnal segítséget kértünk az önkénteseinktől. A kárpátaljai cserkészparancsnok, Tanczár Gergely és joghallgató Tremmel Ákos önkéntesek, szerda estére már készen is álltak az átszervezéssel, így a diószegi gyermekek pár nap késéssel elkezdhették kiérdemelt jutalomtáboruk élményeinek begyűjtését.

2A Pillangó-tábor önmagában újdonság a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program működésében. Korábban csupán a meghívásos táborokba jutottak el azok a tanítványaink, akik egész tanévben, a magyar oktatásban elért tanulmányi eredményeikkel kiérdemelték ezt. Sajnos, ha valamelyik szerényebb oktatónk nem lett közismert a média hasábjain vagy a világhálón, akkor nem is kérte fel senki, hogy kis csapatával részt vegyen valahol egy közösségi eseményen, szereplésen, nyaraláson. Pedig nagyon sok gyermek megérdemli, hogy a nyári vakációban egyet táborozzon, más gyermekekkel ismerkedjen, fürödjön, élményeket gyűjtsön a magyar oktatás kapcsán.

Szent Jakab havának 17-ik napján, a reggeli órákban, miközben az égi áldás cseperészett a szomorú égboltról, meg is érkezett a Lészpedi Oktatási Központba a 12 legügyesebb csángó gyermek Diószegről. A Lészped alsó, Rácsilának nevezett falurészében kialakított még egészen ifjú Lészpedi Oktatási Központban (LOK), jó házigazdaként várták őket a lészpedi gyermekek, természetesen legújabb kollégáikkal egyetemben, a rácsilai „kámárádokval”. 8Nagy volt a meglepetés, amikor számát vették, hogy Diószegről nem is gyermekek, hanem csak leánykák érkeztek a táborba, és hogy egyikük szebb, mint a másik. A lészpedi és rácsilai gyermekek arcán olvasható volt a csalódás és a komment: ebből sem lesz nagy foci. De lett belőle jó barátkozás, sok-sok együtt átélt közös élmény, és ha a lehetőségek adottak lettek volna, akkor még a helyi gyermekek is ott éjszakáztak volna a Lészpedi Oktatási Központban. A diószegi gyermekek ébredésekor már ott voltak a lészpedi és rácsilai barátok, úgy várták a reggelt, mint a mesebeli herceg Csipkerózsika ébredését.

4A tábor szervezői intenzív csapatépítő, szórakoztató, játékos és kulturális programokkal szereztek élményekben gazdag napokat a gyermekeknek. A strandolás mellett reggeli tornával, népi gyermekjátékokkal és táncházzal mozgatták meg a kis csapatot. A népdaltanulás, kézműves foglalkozások, múzeumlátogatás, szekerezés, főzőverseny, közös mozizás és az elmaradhatatlan tábortűz, szép emlékeket hagytak mindenkiben. Hogy mi volt az a három dolog, melyet legjobban szerettek a táborban? Lássuk a gyermekek tollából:

Én szerettem a lészpedi gyerekeket, szerettem, hogy mentünk a strandra és Gina nénének az itelét, mert finom volt.” – vallja Ungureanu Szilvia Melánia. A „strandot, gulást, lészpedi gyerekeket és a Ginának az ételét.” szerette Csángó Jolanda, de ugyanezt állítja Jancsika Emília Mária is: „Strand, gulas, mindent!”. A „strandot, az erdőt és hogy csináltam sok-sok barátot, és még szerettem a tábortüzet. Ez volt a legszebb tábor.” – írja Farkas Denisza Gabriella.

Ugyanakkor azt is megfogalmazták, mit nem szerettek a táborban: „Én nem szerettem, hogy menni haza… Hogy elvettik a telefonomat. Nem szerettem, hogy felköltöttek reggelenkint.” - mondta Giche Alexia Melania. „Nem volt semmi, amit nem szerettem, csak hogy kell ménni haza.” – vallja Farkas Denisza Gabriella és a lészpedi Mititelu Alina pedig azt mondta: „Nem szerettem, mert csak öt napig volt az a tábor.”.

Reméljük mindez elegendő bátorítást ad a szervezőknek, hogy jövőre is megtartsák a lészpedi Pillangó Tábort!

Márton Attila, lészpedi tanító bácsi

videokep