Kőrispatakon

A diószéni kis csapat idén Kőrispatakon táborozott. Húsz gyerekkel indultunk neki az első táborunknak. Bákó városát elhagyva már érkezett is az ostromló kérdéshad: „Tanítónéni mikor érünk oda?” - ez legalább 5 percenként elhangzott. Hat óra utazás után végre megérkeztünk. Meleg fogadtatásban volt részük a gyerekeknek, mindenki megkapta a kulcsot a saját kis kuckójához és elkezdtek kipakolni.

 

Mivel estére érkeztünk meg, vacsora után lefekvésre intettük a gyerekeket. De nem úgy megy ez ám! Az egyik harmadikos kislány: „Én kell szaladjak egy kört lefekvés előtt” - ezzel nekiiramodott és a tábor udvarán lévő fákat mind körbeszaladta. Ezt látván, a többiek sem haboztak sokáig, végül azon vettük észre magunkat hogy mind a húsz gyerek fel-alá szaladgál a zuhogó esőben. Jó kis bevezető volt a táborozás többi napjára. Tudtuk, hogy hiába a mostoha időjárás, a gyerekek jól fogják érezni magukat.

Így is volt. A többi nap is kellemesen telt. Megnéztük a Szalmakalap Múzeumot, a múzeum udvarán lévő csodálatos köveket, megtanultunk szalmából angyalkát és gyűrűt készíteni. Lajos bácsi elvitt a Bözödi tóhoz, megmutatta a siratófalat , ellátogattunk Énlakára, ahol egy régi Unitárius templomot és egy sok száz éves tölgyfát csodálhattak meg a gyerekek.
A kirándulások mellett vetélkedőket szerveztünk a gyerekeknek: versenyfutás, feladatlap oldás, vízmeregetés, labdadobás, szökőkötözés, szemétgyűjtés a tábor udvarán.

Az utolsó estét bulizással zártuk, ahol a csapat legjobb táncosát is díjaztuk.
Úgy gondoljuk, hogy nagyon jól sikerült ez a tábor. A gyerekek is nagyon megvoltak elégedve és nem bánnák, ha jövőre is visszamennénk.
Ezúton szeretnénk megköszönni a keresztszülőknek és Willemse Jolandának, hogy anyagi támogatásukkal hozzájárultak a diószéni gyerekek táboroztatásához.

Diószéni tanárok

 

2010.07.09.