Mikulásjárás Külsőrekecsinben!

 

Már hétfőn megírtuk, megrajzoltuk a levelet a gyerekekkel, hogy ki mit szeretne a Mikulástól. Akárcsak otthon, leveleinket kitettük az ajtó elé, becsíptetve a lábtörlő alá, nehogy a szél elfújja. Amíg bent tettünk-vettünk, meg-meglestük ott vannak-e még leveleink, és csodák csodája, eltűntek az ajtó elől. Az óvodásokkal és elsősökkel megállapítottuk, hogy az udvaron azok a nagy lábnyomok a Mikulásé, és, hogy ő arra járt, még szemtanúnk is volt rá, a második osztályos Ciprian.

Tudtuk, hogy nem elég a levelet megrajzolni, megírni, ahhoz, hogy a Mikulás meglátogasson minket, nagyon jónak kell lennünk. Ez így is volt. Várakozásaink beteljesültek, hiszen szerdán déli 12 órakor, játszás közben valaki kopogtatott az ajtón. Az óvodások és első osztályosok nagyra nyílt szemekkel bámulták a fehér szakállas Mikulást, majd amikor magukhoz tértek, körbefogták, és csak kiabálták: Niiiikulás!!! Énekeltek, mondókát, és verset mondtak neki.

Két órakor a második, harmadik és negyedik osztályosoknak jött el a Mikulás, ők is nagy szemekkel nézték őt, a fehérszakállú kérésére a gyerekek közösen énekeltek neki.

Majd öt órakor az V – VIII. osztályosokhoz is eljött a Mikulás. Ez a bölcs öregember elmondta nekik, hogy a morzsecska ajándék mellett, amit most ő hozott, reméli észrevették azokat az ajándékokat, amelyeket egész évben a zsebükbe csempészett. Ha nem vették volna észre, az új esztendőbe figyeljenek rá: a türelemre, a kedvességre, a jóindulatra, a szeretetre, mert ezek a legértékesebb ajándékok.

A Mikulás mindenkinek hozott egy-egy narancsot, szaloncukorkát, írószereket, a kisebbeknek apró játékokat. Örömmel töltött el, hogy a Mikulás segédeinek közbenjárásával, a Manóknak köszönhetően, sikerült mosolyt csalni a gyerekek arcára.

Ezúton is köszönjük támogatásukat!

Isten fizesse meg!