HAMVASSZEREDÁTÓL MÁRCIUS IDUSÁIG

Adj király katonátElsőként a moldvai helyszínek közül, Külsőrekecsinben március 8-án került sor az Adj, király, katonát! verseny helyi szakaszára. Az esős-borongósnak induló délelőtt ragyogó napsütéses délutánba fordult, mire véget ért a hun családokká változott csángó gyerekek megmérettetése. A versenyre 34 V-VII. osztályos diák nevezett be. Már a plakát- és himnusz készítésekor látszott, hogy igazi hun csata fogja eldönteni a 11 család versenyét. Hunvirág, Kékmén, Nap család – ilyen, és ehhez hasonló nevekkel, s ötletes rajzokkal, rigmusokkal mutatkoztak be a háromtagú kis családok az első versenyszámban. A zsűri elnöke, és egyben a játékmester Majzik Tamás dumbravéni magyar tanár volt. 

 A versenyzők komolyan és kitartóan küzdöttek mindvégig. A három legjobban teljesítő család, a Hunok, a Vizi család és a Három Hun király az utolsó próbáig szoros küzdelemben állt. Végül a talpraesettség és a szerencse is közrejátszott, hogy a Három hun király lett a győztes. Sikerükhöz mérten gazdag volt a jutalom is: az első három helyezett jutalomkönyvet, a többiek gyerekfolyóiratokat, zsebnaptárakat és névre szóló emléklapot kaptak, melynek költségeit Külsőrekecsin és Dumbravén csángó-magyar oktatási helyszínek keresztszülői és támogatói állták. A gyergyószentmiklósi elődöntőre való kiutazást az MCSMSZ biztosította, a verseny főszponzora Dobozi Róbert trunki falugazda volt. Köszönet érte!

Jöjjenek máskor es, s még tanácsolunk! – búcsúzott tőlünk szívélyesen a háziasszony. Eljövünk, hogyne, s ajánljuk szívesen másnak is az élményt, amelyben Corfu Mária rögtönzött szövőtanfolyama részesített egy koraesti látogatásunk alkalmával. Fotógéppel, kamerával, diktafonnal felfegyverkezve érkeztünk a szerény, de takaros otthonba. Az első szobában még félig kész kendezővég nyújtózkodott az éppen pihenőállásban szunnyadó szövőszéken. Röpke pár óra alatt utána jártunk, hogyan készül a zesztré – vagyis a hozomány.

11. Szoves

 

Alighogy felszáradt a sár, a régi Kálvária dombján régi keresztek útját a legkisebbekkel jártuk be. Sok viszontagságot megélt, s jobb időket megért keresztek lábánál időztünk, s míg a csintalanabbja a száraz avarban guruló labdát, a figyelmesebbje a korhadó keresztek feliratát követte betűről betűre, szóról szóra, kereszttől keresztig. Észre sem vettük, s lábainknál Dumbravén nyújtózott a tavaszdélutáni tört fényben, felettünk a kék ég borult a dombtetőre, jobbról öreg néne bíztatta fiatal ünőpár küzdött a száraz földben el-elakadó, csikorgó ekével. Balról, a fákon túl Külsőrekecsin hívogatott vissza, s a harangszó, melyet csak az hall meg, aki tudja, hánykor kezdi a páterka a liturgiát.

12. Keresztut

 

Mit kíván a csángó gyermek? – tettük fel a kérdést előbb a szülőértekezlet során a szülőknek, akikkel arról beszélgettünk, hogy miként segíthetjük közösen hozzá gyermekeink boldogulását. Aztán, mert Március idusa közeledett, a gyermekeket is megkérdeztük. Igazi márciusi ifjakká változtak a csángó apróságok. Kicsi tartotta, hogy nem tört ki a forradalom a verőfényes napsütésben ragyogó teraszon, amint sorban, a szónoki emelvénnyé előléptetett asztalról a tavaszi szélbe kiáltották 12 pontjaikat.

13. marcius15