Nyári óvoda

Az egyik legjobb ötlet volt a nyári óvoda megszervezése a Moldvai Magyar Oktatási Program keretében. Hogy erre a feladatra megtaláltuk a megfelelő tanítónénit is, az a gyerekek gyorsan duzzadó létszámából és visszajelzéseikből hamar kiderült.

 

Kertész Daniella külsőrekecsini születésű frissen végzett tanítónénit minden reggel több, mint negyven gyerek várta a lészpedi magyar szakterem bejáratánál, hogy újabb játékokat, mondókákat tanuljanak meg együtt. A gyerekek rajongtak a játékos kézimunka foglalkozásokért, a szakszerűen vezetett játékokért. Megtanultak játszani, mondókákkal fűszerezett ügyességi feladatokban igyekeztek napról-napra jobbak és jobbak lenni.

A gyereklétszám csakhamar rákényszerítette az ifjú tanítónénit, hogy két csoportra ossza el a hancúr-bandát, így kilenc órától a kicsik (óvódások és alsó tagozatosok), tíz s féltől pedig a felső tagozatosok boldogították a magyar szaktermet életkedvükkel. Volt mese, ének, tánc, játék és kézügyesség, megannyi oktató jellegű tevékenység. Mikor eljött az uzsonna ideje, együtt falták kicsik és nagyok a kiflit, zsemlét, perecet, vagy amit kirendelt a jó Isten (na meg a „Nyári Óvoda” program támogatói). Mellé minden napra került üdítő is, hogy szomjukat oltsák, nem csak evés után, hanem a „kimerítő” játékok közben is.

Bízom benne, hogy azok a gyerekek, akik részesei voltak a közös örömöknek, játékoknak, egy újabb életszemlélet tulajdonosai is lettek egyben. Nem az utakon unatkoztak, keresték a zsiványkodást, hanem szabályok szerint játszottak, egymást tisztelve, mintegy pótolva a hiányzó anyanyelvű gyerekirodalmukat is.

A nyári program egyik kiemelkedő alkalma volt, amikor a nyíregyházi főiskola tanárai látogattak meg Kanyuk Jánosné szervezésében. A szokásos vendégváró kalács mellett sok gyerek és mesés-verses, énekekkel teletűzdelt előadás várta vendégeinket. A vendégeink pedig a szálláshelyek elfoglalása után mindjárt újra összegyűltek, hogy a lészpedi apróságnak foglalkozásokat tartsanak. A magyar szakterem megkapta a nyíregyházi iskola minden osztályának ajándékát.
Este közös ének és táncház volt, amolyan igazi Szent István napi mulatozás. Jó lenne, ha ez hagyománnyá nőné ki magát és egyre nagyobb méreteket öltene, egészen addig, míg az egész falu ünnepelné nagy királyunkat.

Márton Attila, lészpedi tanítóbácsi

Én szerettem, mikor Daniella megtanított játszodni.

Mititelu Alina Florentina

Én szerettem mikor én és Daniella játszottunk. Én szerettem, mikor én játszottam az a játékot, amelyik neve „kígyó”.

Sándor Andrea

A vakációban szép volt. Játszottunk, írtunk és rajzoltunk Daniellával. Szép volt, virágokat csináltunk, játszottunk Antanténusz-t. Még játszottunk a labdával, a köveket adtuk körbe a kezünkvel, ettünk, ittunk, mit még mondjak, szép volt. Voltunk többen negyven gyermektől és leánykáktól. A nyári vakáció szép volt.

Simon István Dániel

Július 9-én végeztem el az iskolát. Nem szerettem, mert nem volt mit csináljak. Rajzoltam, bicikliztem... már ez nem volt vakáció. Július 24-én nagy ünnep volt Lészpeden: Szent Anna. Már most... kezdődik a vakáció! Azután mentünk az iskolába. Játszottunk, énekeltünk, rajzoltunk. Nagyon szép volt! Az új tanítónéni sok-sok dolgot tanított.
A gyermekek nagyon örömesek voltak! Csak igen hamar elfogyott a vakáció. Pénteken, szeptember 3-án, mikor az utolsó nap volt, akkor a tanítóbácsi rátette a gyermekeket, hogy rajzolják le amit szerettek ebben a vakációban.
Szép rajzok voltak! Még Daniellát is lerajzolták a gyermekek. Nagyon szép volt ez a vakáció sé ügyes volt Daniella.
Szebb vakáció, mint ez nem tudom lesz-e!?

Bálint Anna Júliánna