Ez vagyok én...

 

A nevem Grădinaru (magyarul Kertész) Daniela-Iuliana, 1990 nyarán születtem  Külsőrekecsinben, Bákó megyében.

II-III. osztályban kezdtem magyar órákra járni. Akkor még csak iskolán kívüli órák voltak és nyári időszakban. VIII. osztályban már rendesen tantárgyként tanultam a magyar nyelvet iskolán belül is.

Évről-évre, fokozatosan még jobban megszerettem a magyar nyelvet és a magyar tanáraim biztatására úgy döntöttem, hogy a középiskolát magyarul fogom elvégezni. Így is lett. A „Benedek Elek” Tanítóképzőben végeztem el a középiskolát óvó-tanítói szakon, Székelyudvarhelyen, Hargita megyében. Nagyon nehéz volt számomra az elején az összes tantárgyat magyarul tanulni, de megérte a fáradtságot. Nagyszerű tanáraim voltak, akik nagyon jól végezték munkájukat és akikre nagy tisztelettel nézek fel. Felkészítettek a felnőtt, „nagybetűs” életre.

 

2010. július-augusztus között kezdtem csángó gyerekekkel foglalkozni elősször Lészpeden, ahol ,,Nyári Óvodát,, szerveztünk a gyerekeknek, Márton Attila kollégámmal.

 

2010. szeptemberében elkezdtem magyar nyelvet és irodalmat tanítani általános és középiskolás diákoknak, Bákóban a „Ion Luca” Általános Iskolában és közben, II. éves egyetemista hallgató voltam Bákóban a „Vasile Alecsandri” Egyetem román-angol szakán

 

2011. szeptemberétől, nemcsak a bákói gyerekekkel foglalkoztam, hanem Lészpeden is néptáncot meg csángó népdalokat tanítottam a gyerekeknek mindegyik hétvégén.

 

2012-ben befejeztem fönnebb említett „Vasile Alecsandri” Egyetemet és a Didaktika modulját. Úgyan ebben az év szeptemberén hivatalosan elkeztem tanítani csak a lészpedi általános iskolában, ahol a tanulóim 3 és 14 év közöttiek és még mindig folytatjuk a néptánc és népdalok tanulását is, a magyar irodalom és nyelvtan mellett. Nagyon szeretek a gyerekek közeliben lenni, ezért nem esik nehezemre velük foglalkozni és együtt tanulgatni. Ahogyan mondják ,,az ember amig él, tanul,, nekem is mindig van valami tanulnivalóm töllük,a gyerekektől, még akkor is, ha én is csángó vagyok.

 

Bízok abban, hogy jól fogom végezni a munkámat és a gyerekek szívesen fognak járni a magyar órákra. Remélem, hogy a tanév végére bővülni fog a magyar szókincsük, irodalmi és nyelvi tudásuk, és mindemellett együtt eredményesen tudunk munkálkodni anyanyelvünk megőrzésén és ápolásán!

Kertész Daniela, lészpedi tanító néni