Gödöllő-Zebegény (2016. július 1-6)

leszped zebegeny 1Volt egyszer, hol nem volt… egy tanító néni, aki bár meglehetősen ifjú volt, bejött Moldvába, hogy beleássa magát a csángó életbe, hogy felfedezze és megismerje az itt élő emberek kultúráját, szokásait, beleolvadjon mindennapjaikba. A legszerencsésebbnek tudta magát, hogy a lehető legjobb faluba került, Lészpedre! Nem pusztán a falu miatt, hamar hírt kapott, hogy ebben a faluban úgy teremnek az ügyes gyermekek, mint jó almatermő szezonban a zamatos gyümölcs a fán.

Ezek a gyerekek, nem csak tisztelettudó, jól nevelt, ügyes gyermekek voltak, de még eszesek is.

Így aztán a tanító néni elhatározta magát, hogy elviszi a legügyesebbeket egy felejthetetlen táborba. Tudniillik van ezeknek a gyerekeknek Gödöllőn, nem is egy, hanem rögtön két szinte anyókája, Saci néni és Ünige néni.

leszped zebegeny 6A nyári tábort mindenki izgatottan várta, de főleg a tanító néni legijfabb leánya, aki alig volt 9 esztendős. Este 20.00-kor megtalálkoztunk a magyar szakteremben, ekkor már Gyuri bácsi, aki kicsit mindenki apókája volt, felkészülve várt ránk az iskola kapujában varázslatos iskolabuszával.

Saci néni és Ünige néni délelőtt úgy 12.00-kor számított érkezésünkre, nem számítva arra, hogy a mi „Miss Micink”-kel milyen bátran megérkezünk. Érkezésünk után már rögtön két gombóc fagyival hűtöttük hőségünket. Fagyizás után délutánig fürdőztünk, játszodtunk.

Fürdőzés után sétáltunk Gödöllő főterén, majd a gödöllői Művészetek Háza előtt vártuk a keresztszülők megérkezését. Így a tanító néni el kellett egy kurta időre engedje madárkáit szárnyai alól, kivéve a legkisebbet. Szombaton a veresegyházi Medveparknál mindcsak megtalálkoztunk, medvéket etettünk rajmézvel, s erőst örömesek voltunk, hogy egybe lehetünk.

leszped zebegeny 8Amikor már a medvék is jól fogtak lakni, elmentünk Budapestre várost nézni, majd a Margit szigetet néztük meg. Amint odaértünk a nagy melegben, a sétának ismét fagylalttal kezdtünk neki. Ettünk ott ízesebbnél-ízesebb fagylaltot, és láttunk zenélő szökőkutat. A szigeten pedig Bingóhintón tettünk egy nagy sétát. Mire a nap lenyugodott madárkáim újra kirepültek, de csak másnap reggelig. Akkor már pacsirtákká változtak és szépen felöltözve, már a máriabesnyői templom csengett a hangjuktól. Szentes énekeket énekeltünk, magyarul imádkoztunk, a pap bácsi köszöntött bennünket, majd meg is ajándékozott. Ahogy a szentmise véget ért, minden madárka visszarepült fészkébe, elkezdte csomagjait előkészíteni, hogy másnap egy közös fészekbe repülhessünk. Június 4-én reggel indultunk Zebegénybe, a Szőnyi István táborba, ahol fürdőzhettünk, labdázhattunk, de még inkább összekovácsolódhattunk. Ahogy beköltöztünk fészkünkbe indulhattunk is egy újabb felfedezésre váró kalandtúrára. Boboztunk, énekeltünk, fagyiztunk, fürödtünk, hajókáztunk, még Szőnyi István munkásságát is megtekintettük, sőt egy-egy képét le is rajzoltuk!

leszped zebegeny 7Július 6-án a Fővárosi Cirkusz fele repültünk, ahol az Antarktisz Gyermekei című előadást nézhettük meg, majd a varázslatos iskolabusz újra készen állt az indulásra, egy újabb kalandra, Lészpedig. Ez a hét alkalmas volt arra, hogy többet legyünk együtt, jobban megismerjük egymást, tanuljunk, és szórakozzunk egyben! Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem a két anyókával személyesen is! Elsősorban köszönöm a sok segítséget Saci néninek, Ünige néninek és János bácsinak! A változatos programokat és a szeretetteljes fogadtatást külön köszönöm jómagam és a lészpedi gyerekek nevében! Isten fizesse, köszönjük, hogy ott lehettünk!

Mihály Szende-Annamária, tanító néni