Örvendezzünk….

 

A karácsonyvárás a legszebb ünnepe az évnek. A gyermekeknek mindenképp, de azt gondolom, hogy sokan vagyunk még felnőttek, akiknek szintén. Mindezen évig mindig arra törekedtem, hogy legyen karácsonyi műsor, legyen karácsonyfa, legyen jelen minden gyermek, minden szülő.  Az idén ez egy kicsit másképp sikeredett. Az egyhetes, decemberi magyarországi utunk nagyon lerövidítette a készülődésünk idejét. Nem segített sokat az sem, hogy a templomi pásztorjátékra is ebben az időben készülődtek a gyermekek, így szabad idejüket meg kellett osszák.  Éppen ezért döntöttem úgy, hogy hívjunk el körünkbe pár nagyszülőt és régi karácsonyokra emlékezve készítsük örömre szívünket.

 

A gyertyafény, a fenyőillat, a piros almák egészségvarázsló hatalma, a csillagszórók sziporkázása még a kultúrház hidegét is feledtette velünk.

 

Végül azért lett egy kis műsor, volt közös éneklés, urálás, s természetesen ajándék is. Személyre szóló zacskó, személyre szabott ölelés, személynek szóló üzenet.

 

De a legszebb mégiscsak az volt, amikor együtt szólt az ének: Örvendezzünk, Betlehembe menjünk…

 

Szász Csilla  Lujzikalagor