A pusztinai magyar nyelvoktatás

 

Pusztinát az 1764-es madéfalvi vérengzés után elmenekült székelyek alapították. Sokáig nem volt lehetősége a magyar nyelv oktatásának. Az 1950-es években Pusztinán is működött magyar iskola. Így, a mostani nagyszülők közül sokan magyarul végezték tanulmányaikat. Utána megint sok ideig tilos volt a magyar nyelv tanítását kérni.

 

1989 után önkéntes egyetemisták segítségével nyári foglalkozásokon tanulhatták a pusztinai gyermekek a magyar nyelvet, magánházak udvarain. 2000 őszétől egységes tanévközi csángómagyar oktatási program indult, melyhez először Klézse majd további települések csatlakoztak.

Az első években hétvégén voltak a foglalkozások. A tanítás helye a szüleim házában volt. Egy hónap alatt gyorsan 77-re emelkedett a jelentkezett gyermekek száma. A házunk kicsinek bizonyult ekkora létszám befogadására. A gyermekek szüleinek aláírásával kértünk egy termet az iskolában, de nem adtak. Így, két évig továbbra is a házunkban zajlott a tanulás. A foglalkozásokhoz csatlakozott Nyisztor Ilona, aki népénekeket és néptáncot tanított a gyermekeknek.

2002-ben a megyei tanfelügyelőséggel arra a kompromisszumra jutottunk, hogy a szülők közjegyző előtt hitelesített kérvényeivel elindulhatnak az állami iskolai magyarórák. Az első iskolai csoportban Pusztinán 34 általános iskolai diák volt. Ebben az évben ilyen magyarórák indultak még Klézsén, ahol 17 diákot írattak be a szülők.

Attól az évtől kezdve minden évben bővült az iskolai magyarórák száma és további településeken is elindultak ezek. Gyorsan bővült az iskolán kívüli magyar nyelvfoglalkozásokat szervező települések száma is. Épültek a foglalkozásoknak helyet adó közösségi házak, így Pusztinán is. Elindult a keresztszülős támogatási rendszer, amely a program támogatásának egyik alapját adja és a pályázati támogatást kiegészíti.

 

A 2012-13-as tanévben Pusztinán 75 tanuló jár az állami iskolai heti három magyarórára. Az iskola többi 27 diákja és a 35 óvodás tanuló iskolán kívüli foglalkozásokon tanulja a magyar nyelvet a Pusztinai Magyar Háznál. A 2012-13-as tanévre 18 új kérvény volt a szülők részéről a magyarórákra. További diákok csatlakoztak hozzájuk a tanév elején.

Tavaly befejezte a nyolcadik osztályt 4 magyarórás tanulónk, közülük az egyik tanulónk a csíkszeredai Venczel József Élelmiszer-ipari Líceumban tanul tovább.

Az állami iskola tanulói összlétszáma nagyon visszaesett az utóbbi években (kevesebb gyerek születik, a szülők magukkal viszik külföldre, stb.). Így, összesen 102 tanulója van a 2012-13-as tanévben a Pusztinai Általános Iskolának, akik mind egy időben kezdik a tanulást, reggel. Az előkészítő-első-harmadik, második-negyedik és ötödik-hetedik osztályok összevontan (szimultán osztályokként) működnek.

A gyermekek nyelvállapota Pusztinán is rohamosan romlik. Évről évre érezhető a még magyarul beszélő gyermekek korhatárának emelkedése. Jelenleg a szakadás az ötödik osztályosoknál van, tavaly a negyedik osztályosoknál volt és ez így folytatódik évről évre. Közülük néhánynak könnyű magyarul beszélni. Látszik, hogy otthon is gyakorolják ezt. Más részének szinte idegennyelvként szól a magyar nyelv a szájából.

A nagy többségük úgy nőtt fel, hogy a szüleik csak román nyelven szóltak hozzájuk. Ezt a szülők azzal magyarázzák, hogy a gyermek javát tartják szem előtt azzal, hogy felnőve jobban boldogul az iskolában, melynek tanítási nyelve a román és jobban értik az egyház nyelvét, amely Moldvában még mindig kizárólagosan román nyelvű. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy nálunk is felgyorsul az asszimiláció.

Akinek nagyon gyenge a nyelvállapota, azzal sokat kell gyakorolni a helyes kiejtést, a hangok megfelelő hosszúságát, a hangsúlyt és a beszéd dallamát. Ez olyan szintig megy, hogy az óvodásoknál szinte szavanként kell megtanítani a magyar beszédet. Szerencsére nagy az akaratuk és érződik a szülők biztatása, lelkesítése. Továbbá az is szerencsés, hogy a mai gyermekek sokkal bátrabban szólalnak meg, kérdeznek, mint régebben. Így, ha az elején még hibáson is ejtik a szavakat, de bátran gyakorolják és javítják. Napról napra érződik a félzárkózásuk a még magyarul beszélő gyermekekhez.

Az is egyre gyakoribb, hogy olyan új gyermek kerül be az oktatási programba, aki külföldön született. Nagyon sokszor előfordul, hogy sem magyarul, sem románul nem beszél, hanem csak olaszul, spanyolul vagy más olyan nyelven, amit az ő születése helyén beszéltek.

Az adott helyzetben folyamatosan kell építeni a tanulók nyelvtudását. Úgy lehet ezt, hogy az adott oktató nagyon jól ismeri, hogy mire épít, milyen szintű, és miből áll a tanított diákok nyelvtudása. Ugyanakkor a tanított anyagot is jól meg kell választani. Lehetőleg olyan dolgokra kell összpontosítani, amiket a többi iskolai órákon nem kap meg és amire alapozva a nyolcadik osztály befejezése után fel tudja venni a versenyt az osztálytársaival. Meg kell tudja állni a helyét abban a magyar nyelvű középiskolában, ahova reményeink szerint egyre többen jelentkeznek.

Az előző tanévtől a Pusztinai Általános Iskolában kaptunk egy külön termet a magyarórákra. Ebben a teremben megvolt a szükséges számú asztal és szék, a többiről nekünk kellett gondoskodni. Szondy István és felesége keresztszülőktől szépen varrott asztalterítőket kaptunk az iskolai padjainkra. A budapesti Balázs-Diák kft.-től a Pillangó Alapítvány segítségével kaptunk nagyon szép szemléltető plakátokat, amelyek a terem falait díszítik. Ezúton is köszönjük szépen támogatásukat.

Az iskolai magyarórákra járó tanulók hat csoportban tanulnak, korosztályonként. Három éve, hogy újra én tanítok magyar nyelvet a pusztinai iskolában. Az első iskolai magyarórás éveim után nagy öröm újra tanárként dolgozni abban az iskolában, amelyben én is kijártam a nyolc általános osztályt. Az iskola tanárai közül sokan a volt tanáraim vagy olyan fiatalok, akikkel együtt tanultunk a szülőfalunk iskolájában.

 

Az iskolán kívüli foglalkozások hétköznap vannak, déltől. Az óvodások naponta járnak ezekre. Az állami óvodai programjuk után együtt indulnak a Magyar Házba. Az iskolán kívüli foglalkozásokat  Rosu Anna pusztinai tanítónő szervezi.

Az iskolán kívüli foglalkozások első és legfontosabb célja az iskolai magyarórákra járó gyermekek tudásának elmélyítése, illetve a még az iskolai magyarórákra be nem iratkozott tanulók félzárkóztatása. Ezért az iskolán kívüli órák követik az iskolai tananyagot, azt elmélyítik, rendszerezik, gyakoroltatják, illetve kiegészítik.

A pusztinai gyermekek keresztszüleivel a kapcsolattartást sikerült rendszeressé tenni. A gyermekek leveleznek, rendszeresen küldenek rajzokat, beszélnek, találkoznak velük. Ez a tanároktól folyamatos plusz munkát követel, de kiemelten fontosnak tartjuk.

Az oktatási programunk folyamatosan bizonyítja kiemelt fontosságát a településünk életében. Sajnos nálunk otthon, a családokban egyre ritkábban szólnak magyarul a gyermekekhez. Ezért a magyar nyelv gyakorlásának meghatározó tere az iskolai és iskolán kívüli magyarórák.

 

A pusztinai oktatási programról és a további tevékenységeinkről bővebb információk a pusztinai-oktatas.5mp.eu és a pusztina.ro honlapokon olvashatók.

 

Bilibók Jenő