Csángók útvesztőben

 

„Lehet csángó bált szervezni Budapesten Schmitt Pál fővédnökségével, meg a megélhetési budapesti csángókat reflektorfénybe helyezni, ha terepen totálisan csődöt mondunk” – reagált egy kommentelő arra a hírre, hogy lemondott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) 12 fős elnöksége.

Február 10-én a budapesti csángó bálon ugyanakkor nem került szóba, hogy a magyarországi döntéshozók visszaélések gyanújával megvonták a támogatást a moldvai oktatási programot bonyolító bákói szövetségtől. Bár amikor a bál megnyitóján az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke, Toró T. Tibor sikertörténetnek nevezte a programot, a vájt fülűek a szokásosnál hosszabb tapsból arra következtethettek, a közönség egy része a kegyvesztett elnökségnek mond köszönetet.

 

De mi történt Moldvában?

 

Valóban eltapsolták a keresztszülők pénzét a csángószövetség vezetői? Szétverik-e Budapestről a csángó érdekvédelmet? Ember legyen a talpán, aki a két hete dúló nyilatkozatháborúból helyes következtetéseket képes levonni. Az MCSMSZ keretein belül 2000- ben indul a magyar nyelv szervezett tanítása. A 60 csángó faluban 50-60 ezer olyan katolikus ember él, akik még értik a magyar nyelvet (annak archaikus, nyelvújítás előtti változatát ismerik), de a legtöbben románul beszélnek a gyerekeikkel. A cél: visszaadni számukra a magyar identitást. 2012-re 25 falu 48 tanára és 2200 diákja mondhatja el magáról, hogy részt vesz a csángó oktatási programban.

 

Elismeréssel szól az eredményekről Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke (RMPSZ). Aztán kiderül: szabálytalanságok, átláthatatlan könyvelés, hanyagság és pazarlás jellemzi az MCSMSZ gazdálkodását, sőt állítólag a tanárok is dőzsölnek. A pénzek folyósítását leállítják, az elnökség lemondásra kényszerül, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár súlyos anomáliákról beszél, a programot pedig átmenetileg az RMPSZ veszi át.

 

Hiányos elszámolás

 

A csángószövetség vezetősége és a magyarországi támogatásokat becsatornázó A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) között már negyedik éve dúl a harc – tudjuk meg azó utóbbi alapítójától, Petrás Róberttől. Az AMMOA – amelyet 2005-ben azért hívtak életre, hogy Magyarországon összegyűjtse és az MCSMSZ-nek továbbítsa a moldvai csángók oktatására szánt

 

pénzeket – szigorúbb elszámolási rendszert követelt, amit a csángószövetség nem tartott olyan fontosnak. A vita vége az lett, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság és az AMMOA tavaly májusban megbízta a Teleki László Alapítványt a csángószövetség 2008–2011 közötti működésének ellenőrzésével, mégpedig 4 millió forintért. Az átvilágítás feltárta, hogy a program bonyolítói átláthatatlan gazdálkodást folytattak. Répás Zsuzsanna magas üzemanyagszámlákról beszélt, meg

 

hogy nem derült ki, valóban létezik-e az a 35-40 milliós adósság, amelyet az MCSMSZ vezetői korábban jeleztek. Mást is felrónak a csángószövetségnek: lehetetlen összegeket költöttek autómosásra és gépkocsijavításra, nem stimmeltek a menetlevelek, hiányos volt a pályázati elszámolás. A támogatást nyújtó magyarországi alapítvány kurátoraiban egyre több kétely

 

fogalmazódott meg, hogy jól kezelik-e Moldvában a pénzt. A budapestiek úgy látták: túl gyakoriak a havi tanártalálkozók, amikor az oktatók úgymond kirúgnak a hámból, és ilyenkor nem számít a költség. (Lapunknak a tanárok azt mondják, soha nem volt a továbbképzéseken fényűzés, ám nagyon jól tudták hasznosítani munkájukban az ott tapasztaltakat.) „A csángószövetség irányítói egyik napról a másikra éltek, pénzért kuncsorogtak, de visszautasították, hogy stratégiát építsenek. Agresszíven kezdtek nyitogatni oktatási helyszíneket, utána meg zsaroltak, hogy ha nem adunk pénzt, minden összeomlik” – árnyalja a képet AntalGábor kurátor. „Minden évben feszített költségvetést terveztünk, mert úgy ítéltük meg, hogy Csángóföldön az idő nem nekünk dolgozik, nem várhatunk az újabb helyszínek elindításával és az egyes magyar házak építésével, befejezésével” – reagál a megjegyzésre Hegyeli Attila, az MCSMSZ lemondott ügyvezetője. A szövetség vezetői egyúttal visszautasítják a vádat, hogy a támogatásokat a személyes hasznukra fordították volna. A jelzett hiányosságokra február 9-én pontokba szedett választ tettek fel a honlapjukra; állításuk szerint

 

mindenben próbáltak megfelelni a budapesti igényeknek. Időközben a hiányosságokra hivatkozva

 

– többek között az adó meg nem fizetése miatt a román adóhatóság átmenetileg jelzálogjogot jegyeztetett be a csángószövetség gépkocsijaira – a kormány úgy döntött, csak akkor tudja támogatni a programot, ha annak pénzügyi részét nem az MCSMSZ bonyolítja. A nyolcszáz keresztszülőtől beszedett pénzek és az állami támogatás így egy új romániai alapítványba kerülne, melyet az átvilágítást végző Teleki László Alapítvány, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány, illetve a csángószövetség hozna létre. Az öt kurátori helyből viszont csak egy illetné a szövetséget. Azt sem tudják elfogadni, hogy míg a másik két alapítvány egyenként 75 ezer forintos alaptőkével szállna be, a csángószövetségnek be kellene vinnie a teljes vagyonát, köztük azt a hét Magyar házat, melynek felépítéséhez vagy megvásárlásához a magyar állam nem járult hozzá (az államtitkárság szerint csak az oktatási célú vagyont kellene bevinni). Az MCSMSZ szerint ez esetben az oktatási program és a vagyon is olyan személyek irányítása alá kerülne, akik nem ismerik Csángóföldet. Közben a moldvai tanárok egy csoportja közleményben állt ki a szövetség vezetése mellett, megalázónak nevezve a szervezet elleni kampányt.

 

Bevinni a közösbe

 

Az MCSMSZ március 10-re hívott öszsze tisztújító közgyűlést, melyen új vezetőséget választanak. Egyelőre nem tudni, hogy az új elnökség támogatja-e az államtitkárság feltételeit és beviszi-e

 

a vagyont a közösbe. Ezt a javaslatot a Moldvában tanítók sem fogadják lelkesedéssel. A Lujzikalagoron oktató Szász Csilla, aki egyike azoknak a tanároknak,

 

akik a legrégebb óta élnek Moldvában, lapunknak elmondja: ha már változniuk kell a dolgoknak, akkor

 

legalább pozitív irányba mozduljanak el. Szerinte nem lehet vitatni, hogy a program létrehozása Hegyeli Attila érdeme, a Lészpeden tanító Márton Attila szerint pedig bárki jön Hegyeli után,

 

nem tudja majd ugyanolyan jól végezni ezt a feladatot. Budapesten egyébként egyre gyakrabban merül fel, hogy érdemes-e sokmillió forintot befektetni a programba. Az asszimiláció Moldvában visszafordíthatatlan, így sokak szerint nincs értelme pénzt kiadni a csángó romantikára. A tanárok viszont úgy látják: a jelenlegi állapotokat még sok nemzedékre konzerválni lehet az oktatási programnak köszönhetően. Budapesten vannak, akik a 12 éves oktatási program kudarcának tartják,

 

hogy a legutóbbi népszámláláskor Csángóföldön mindössze 4500 ember vallotta magát magyarnak. Felmerült az az elképzelés is, hogy kevesebb faluban, de minőségibb oktatást kellene nyújtani. Ezt azonban a tanárok nemigen támogatnák. Szász Csilla úgy fogalmaz: ha lerombolják, ami felépült,

 

azt többé nem lehetne helyreállítani.