„Halottak napja egy ulyon nap…”

Moldvában, Bákó város központjától mintegy 15-20 km-re délre található az 1700 lelkes Somoska. Lakói az 1764-es madéfalvi vérengzés idején menekültek ide, és mind a mai napig beszélik az archaikus magyar nyelvet. A modern idők kihívásai ezt a falut sem kerülhetik el, de a hagyományok tisztelete példaértékű.

 

 

„Halottak napja egy ulyon nap mikor a falu népje kicsitől -nagyig, összegyűl a temetőbe. Három ilyen alkolam van a faluban egy esztendőben, mikor mindenki hazajön, hogy együtt ünnepeljünk: karácsonykor, húsvétkor, és halottak napján, hogy együtt imádkazunk.

 

Vasárnap, november 3-án mindenki a temetőben volt a kereszteknél. Ezen a napan kivirágzik a temető a sok színtől, gyermekek, fiotalak, idősek, öregek együtt vagyunk imátkazunk és csak jókról említsük meg az elhunyt szeretteinket.

 

Nagyon jó látni egyre több fiotalt a kereszteknél, egyre több gyermeket, akik sietve mennek az egyik kereszttől a másikig, hogy kapjanak valamit Istennébe és jól esik mikor láttam ugyon annál a keresztnél mint a tavaly idős Ketis Máris nénit leülve és csendben imátkazik vagy kitudja hogy hol járnak a gondjai!

 

Évről-évre egyre többen vagyunk a temetőbe, azt jelenti hogy megbecsüljük a halotjainkat és magunkat is becsüljük.

 

Isten bacsássa meg őköt! Isten részeltesse mind azakat akik tőlünk várnak!”

 

Benke Paulina – Somoskai hagyományőrző