A budapesti tábor

Augusztus közepe. Budai, trunki és csiki gyerekek várnak, hogy induljanak Budapestre, életük egyik legjobb táborába. Augusztus 16-án kezdődött, családoknál voltunk elszállásolva. A program is, és a családok is nagyon jók voltak. Tavaly is voltunk, és annyira megszerettük a családokat, hogy vissza akartunk menni, és nem bántuk meg.

 Az első nap lehajókáztunk a Margit-szigetre, és ott voltunk néhány órát a parkban, ahol játszottunk és hülyéskedtünk. Második nap elmentünk megnézni a Parlamentet és a Buda várát. Harmadik nap elmentünk uszodába, ahol lubickoltunk. Pénteken, augusztus 20-án népviseletben öltözve részt vettünk a Szent Jobb körmeneten, ahol misét is hallgattunk. A családokkal együtt este megnéztük a tűzijátékot, ami nagyon szép volt. Szombaton állatkertben voltunk. Nagyon nagy volt, nem tudtunk minden állatot megnézni. Vasárnap volt a hét legjobb napja. Mindenki ismert mindenkit nagyjából, és ez tette viccesé a napot. Cirkuszba voltunk, gyönyörű előadásokat láttunk, a legjobb a bohóc volt. Este elmentünk misére, utána előadást tartottunk, azután pedig vacsora közben táncház volt.

Nem volt mindig mindenki a programon, voltak napok, amikor a családokkal voltunk különböző helyeken, mint például a vidámpark, a Balaton, stb.
Ezek olyan napok voltak, amikor jobban megismerhettük a családok tagjait. Mikor Balatonon voltunk, vitorláztunk és mivel mi a csángók nem nagyon ismertük ezt a „sportot”, miközben tanították sokat röhögtünk a hibáinkon és ez közelebb hozott egymáshoz; vagy mikor a vidámparkban mutatták az újabb játékokat és hintákat, ugyan így sokat viccelődtünk miközben épp szédültünk vagy rosszul lettünk a sok forgástól; vagy a bulikon (s ilyen sok volt) viccelődtünk vagy próbáltak feszt beszélni velünk, hogy ne unatkozzunk és sok olyan fura témákat hoztak elő, amelyek szintén vidámítottak. 
Az hatott meg a legjobban, hogy az egyik fiú, az egyik családból, miután elmentünk ,csinált külön egy email címet, hogy könnyebben tudjon velünk beszélni és mondta, hogy mióta elmentünk, lesi a számítógépet, mikor lép be az egyikünk.
Voltunk kisebbek és nagyobbak is, de ez nem volt rossz, mert a program olyan volt, hogy a kicsik is jól érezhették magukat és mi is, a nagyobbak.
Amiért az idén is nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szeretnénk ha jövőre is el tudnánk menni, viszontlátni a jó sok kedves embert, a családjainkat, amelyek már nagyon hiányoznak.
Nagyon szépen köszönjük az egész hetet a barátainknak, a befogadó családoknak, és a tábor és programok rendezőinek! Isten fizesse!

Botezatu Isabela, Fodor Sabina, Fodor Loredana, Coman Alexandra

2010.09.01.